Hitépítő imaház

Categories: Rólunk írták

December 17-én szemerkélő esőben autóztunk Várpalotára. Szeretem a bakonyi tájat. Az előre megbeszéltek szerint, a benzinkúttól már a lelkipásztor, Bálint Gyula autóját követve érkeztünk, az alkalmait bérelt helyeken tartó Sálem gyülekezet félkész otthonához. A lakóövezet közepén, minden oldalról más képet mutató épület főbejáratához érve elámulok. Fotózok, kérdezek és kezdem látni én is az épületben azt, ami még nincs benne: az életet, a mozgást és a ma még egyik bérleményből a másikba költöző közösség tagjainak örömét.

…nem egy közönséges szerkezetű épület!

Nagyszerű statikai tervezése van, kb. 40 db kútalapra épült az imaház, erős alapokon áll – meséli Bálint Gyula.

Nagyon szépen rendben van az építési terület.

Igyekszünk, hogy rendet hagyjunk magunk után. Ezután körbejárjuk az épületet. A padlófűtés, a virágok helye, a megvilágítás különlegessége, a bemerítő medence hidraulikus emelése és a fiatalok étkezője is a rögtönzött bemutató része.

Izgalmassá teszi az épületet a sokszögletűsége.

Valóban érdekes, nem egy szokványos tervezés. Fönt szolgálati lakás, vendégszobák, alapítványi iroda és vasárnapi iskolai termek lesznek.

Összeszámoltátok, hány munkaórát dolgoztatok vele?

Nagyon sokat dolgoztunk, rengeteget vállaltak gyülekezetünk tagjai. Ezen kívül az Egyesült Államokból összesen hetvenen, egy-egy hetet segítettek az építésben.

Nem fáradtatok bele?

Nem mondanám, mindig izgalommal várjuk a következő lépéseket.

Hogy találtatok rá erre a telekre?

Már a telekvásárlás is egy csoda volt. Itt eredetileg három telek feküdt, amit egy telek áráért vásároltunk meg, közel egy év imaharc és várakozás után.

A félkész épületből elindultunk a gyülekezeti alkalomra, abba a bérleménybe, ahol a különféle korosztályú gyerekek számára felváltva tartják a bibliaórákat, mivel csak egy terem van számukra. A nagyteremben eközben zajlik az istentisztelet. Nem keserűek emiatt. Megoldották, örülnek, de többet és jobbat akarnak olyat, ami méltó az Úrhoz és az Evangélium ügyéhez. A kedves fogadtatás, a felemelő dicsőítés és a bizonyságtételek után én hirdetem az Igét a gyülekezetben. Olyan témában készültem, amiről már egyre inkább azt gondolom, hogy őket kellene hallgatnom. „Hogyan mutathatom meg a hitemet a cselekedeteimmel?” Az istentisztelet után egy régen várt beszélgetésre is sor kerül. Bálint Gyula lelkipásztor családjával ülünk asztalhoz ízlésesen kialakított otthonuk ebédlőjében. Megállapítjuk, hogy Angéla, a lelkipásztorné jól főz. Fényképezek, azután beindítom a diktafont. Az idáig vezető útról érdeklődöm.

Az imaházépítés gondolata már régóta szívügyünk volt – mondja Bálint Gyula. Lehetőségeink azonban korlátozottak voltak. Egy hitbeli úton kellett elindulnom, aminek nem ismertem a forgatókönyvét. 1997-ben Ézsaiás 60. részét kaptam az Úrtól. Akkoriban nem tudtam pontosan, hogy mit üzen számunkra ez a rész, de az építkezés elindulása (2004) után ráébredtem, hogy rólunk, erről az időszakról szól: Isten olyan áldást ad Izráelnek, amiért nem kell semmit tennie. Ez alapján végezzük új imaházunk munkálatait elejétől fogva. Ez idő alatt többen javasolták, hogy vegyünk fel hitelt, hogy gyorsabban haladhassunk. Az Ézsaiás 60. részében azonban nem olvasunk semmiféle emberi beavatkozásról. Az a történet jutott eszembe, amikor Saul mellől kezdett a nép elállni, ő pedig kezdett elbátortalanodni, akkor nem tudta megvárni Sámuelt úgy, ahogy az Úr mondta. Lehetséges, hogy hitellel is meg tudnánk oldani, és talán vissza is tudnánk fizetni, de a végén nem mondhatnánk, hogy dicsőség az Úrnak. Isten nem ezt a látást adta nekünk.

Mi a különbség egy felelőtlen gazdasági lépés és a hit között? Vannak olyanok, akik azt mondták, hogy ők erőn felül adakoztak, és még sincs áldás a vállalkozásunkon.

…sokat adott és keveset aratott. Isten nem egy automata. Az építkezés ideje alatt történt, hogy egymillió forint értékű anyagot kellett volna kifizetnem, de nem volt rá pénzem. Megkérdeztem az Urat, mire meglepő választ kaptam. Azt mondta, hogy menjek el dolgozni valakihez. Értelmetlennek gondoltam, hogy éppen az építkezésünk ideje alatt tegyem ezt. Az ott töltött munkanapok esti csendességeiben volt időm gondolkodni. Isten egyrészről rámutatott arra, hogy vigyázzak a szívemre, hogy föl ne fuvalkodjam azon, amit Ő tesz. A másik, hogy az állóvizet egy kis kővel lehet megmozgatni. Hazajöttem, és gyűjtést rendeztünk az építkezésünk terhét hordozó gyülekezetünkben. Az egy hónap alatt gyűjtött pénzünket elvittem három, rendkívül nagy ínségben élő családnak. Két nap múlva Isten kirendelte az anyagok megvásárlásához szükséges összeget. Máskor, amikor hasonló eset állt elő, ismét ezt a módszert akartam használni, de nem vált be. Isten nem mindig azonos módszerrel munkálkodik.

Isten megtanított a hit általi lépésekre, és a tőle való függésre. A tévedés lehetősége most is fennáll, jobban, mint az elején. Ezért folyamatosan és alázatban kell az Urat keresnünk. Megállapodtunk abban, hogy ha nem értünk egyet, akkor igyekszünk mindent őszintén megbeszélni, mert az egység mindennél fontosabb. Minden gyülekezeti vezetőségnek saját magának kell megkeresnie a továbblépés útját és módját.

Mi indított el ebben az építkezésben? Egészen jó készültségi fokban van ez a hatalmas épület. Amikor kiálltál a gyülekezet elé, mit mondtál, mit fogtok tenni?

Az építkezésben a folytonos helyhiány, vándorlás, a szükség indított el. A gyülekezettel megosztottam az építkezéssel kapcsolatos látásomat, és megkérdeztem, ki támogat. Senki nem mondott nemet.

Milyen tevékenységekkel töltitek meg az épületet?

El fogunk térni a hagyományoktól, mert nem csak a vasárnapi istentiszteletekre és néhány hétköznapi zenei próbára kívánjuk használni. Missziós központtá szeretnénk alakítani, ahol kiképzést kapnak a hívők az evangélizációra. A fiatalok felé szeretnénk fordulni, így egy cukrászda és egy pizzéria is helyet kapna, amelyek nyitva lennének a hét minden napján.

Meddig jutottatok most? Mennyi pénzt fektettetek bele? Mi van még hátra?

Ha nem számítom az önkéntesek munkadíját, csak azt, amit a vállalkozóknak fizettünk ki és az anyagárakat, akkor kb. 50-60 millió forintnál tartunk. Még 25-30 millió forintra biztos, hogy szükségünk van (ha a munkadíjat nem számolom) a teljes készültségig.

Volt olyan időszak, amikor úgy érezted, hogy nem kellett volna, vagy meginogtál, belefáradtál, és úgy érezted, hogy erődön felüli, amit vállaltál?

Annyira sosem fáradtam bele. Élvezem, ha vannak kihívások az életemben. Történt olyan, hogy meginogtam, de nem abban, hogy vajon Isten indított-e el ebben az építkezésben, inkább abban, hogy úgy teszek-e mindent, ahogy Isten mondja. Újra és újra rá kellett jönnöm, hogy Isten nem tökéletes emberekkel dolgozik. Amikor gyengék vagyunk, az Ő ereje akkor mutatkozik meg.

Egységes maradt a gyülekezet az építkezés alatt? A kezdetben kimondott igen, végig igen maradt?

Egyre többen felsorakoztak az ügy mögé, így egy jó légkör van a gyülekezetben. Sokan mondták, hogy ha építkezünk, mennyire megoszlik majd a gyülekezet és feszültség lesz. Nem voltak ilyen problémáink.

A döntéseknél úgy támogatott a gyülekezet, mintha meglenne a pénzünk a megvalósításra, pedig sokszor egy fillér sem volt a pénztárban. Ezt a bizalmat és hozzáállást olyan tőkének tekintem, mint a pénzt. Volt, aki nem értett vele egyet, de az sem mutatta ki, hanem alávetette magát, és nem munkálkodott ellene. Aki kételkedett vagy félt, csendben, egyedül félt. Ha nincs ilyen egységes közösség, akkor nem tartanánk itt.

Kívánom, hogy még sokáig tartson az együttmunkálkodás élménye!


Mit gondol a lelkipásztorfeleség, Angéla?

A megnövekedett terhekről

Ez több mint egy családi ház építés. Nem nehezebb amióta építkezünk, még ha több teher is nehezedik a családra. Örülünk neki, mert annyira jó látni azt, ami készül. Megfordult a fejünkben, hogy eladjuk a házunkat is, ha nagyon megakadna az építkezés. Az Úr azonban mindig kirendelte a szükséges anyagiakat.

A gyülekezet hozzáállásáról

A kételkedés és a félelem akkor tört meg, amikor az első csoda megtörtént, és az első 10 milliót kirendelte az Úr az épületre. A férjem megegyezett egy céggel a következő munkafolyamatról, de pénz még nem volt rá. Miután elindultak a szerződést aláírni, útközben kapták a hírt, hogy 10 millió forint érkezett a bankszámlára. Akkor megtört a félelem a gyülekezetben. Többen bizonyságot tettek, hogy először igent mondtak ugyan az építkezésre, de a szívükben nem hitték, hogy ez meg fog valósulni.

A jó szervezettség sok mindent megold.

…és a lányai

Angéla: Nagyon örülök az építkezésnek, régóta vártuk már, hogy saját gyülekezeti házunk legyen. Hálás vagyok a sok csodáért, aminek tanúja lehetek.

Ildikó: Az együtt munkálkodás összekovácsol bennünket, formálja a köztünk lévő egységet.

Lídia: Szívesen vagyok az építkezésen, örömmel segítek a takarításban, és bármiben, amiben tudok.

Izabella: Szeretek együtt dolgozni az építkezésen, de anyuval sütni-főzni is, ha arra van szükség.

 

Élő Víz, 2007