Áldott falak

Categories: Rólunk írták

Gyülekezetünk közel 14 éves fennállása óta számtalan helyen tartotta már istentiszteleti alkalmait, az iskolai étkezőtől kezdve a helyi közösségi házig. Az idő múlásával egyre kisebbeknek bizonyultak ezek a helyek, s lassacskán megszületett az elhatározás: kell egy hely az Úr népének, amely méltó Hozzá. Így vette kezdetét 2005. március 21-én a Sálem Gyülekezet imaházának építése, melynek ünnepi megnyitására – csaknem két és fél év után – végre sor kerülhetett.

Nagy lelkesedéssel, és még nagyobb odaszánással készültünk erre a nem mindennapi eseményre. A terem 10 óra előtt néhány perccel zsúfolásig megtelt, a meglévő 380 férőhely is kevésnek bizonyult. Az épület szépségétől és hangulatától ámuldozó tömeg lassan elfoglalta helyét. A köszöntések után kezdetét vette a dicsőítés, mely már az első dalban arról szólt, hogy a hosszú vándorlás egyszer véget ér, (Indul már a nép). Számunkra ez most teljesedett be.

A dicsőítés után Keresztes Zoltán, az Evangéliumi Keresztények Gyülekezetének lelkipásztora szolgált a 2Kor 1,20-22 igeversek alapján (az Istennek ígérete Őbenne lett igenné, az Isten dicsőségére miáltalunk), arra buzdítva, hogy amit Isten itt megcselekedett, az mindenki számára elérhető. Majd Németi Zsolt, az EPK Dudari Gyülekezetének lelkipásztora osztotta meg, amit Isten a szívére helyezett. Isten áldásának bizonyítéka ez az épület – mondta, „és nagy nemzetté teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te neved, és áldás leszel” – olvasta fel a bibliai részletet, azt kívánva, hogy ez az ígéret valósuljon meg a jövőben.

Ezután egy videóösszeállítást tekinthettünk meg az építkezés során készült fényképekből, mely alatt Ézsaiás könyvének 60. része hangzott el, amit az események forgatókönyvének tekintünk. Erről beszélt Bálint Gyula lelkipásztor is, néhány bizonyságot említve a két és fél év történetéből. Szolgálatát Efézus könyve 3. részének 20. versével kezdte: „Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhet, feljebb, hogynem mint kérjük, vagy elgondoljuk, a mibennünk munkálkodó erő szerint.” Kihangsúlyozta, hogy Isten által minden lehetséges, a lényeg csupán abban van, hogy mit gondolunk Istenről, milyennek látjuk Őt. Mert Ő, az Ő gazdagsága szerint be tudja tölteni a mi szükségeinket. Isten felettébb tud cselekedni, mint ahogy mi azt elgondolnánk: ez az épület ezért nem a végállomás, hanem valami nagy dolognak a kezdete. Ehhez kapcsolódott Nagy Péter, a pásztói Hit Gyülekezetének lelkipásztora. Buzdító szolgálatában azt kívánta, hogy ez az imaház lavinaként indítsa el újabb imaházak építését.

Az igehirdetést Pataky Albert, Közösségünk elnöke végezte. Szolgálatának alapigéjéül a Máté 5,14-16-ot választotta: „Ti vagytok a világ világossága, nem rejthető el a hegyen épített város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóba tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti Mennyei Atyátokat.” Bár a mi templomunk nem hegyen épült, nincsen se tornya, se harangja, de mindennél ékesebben hirdeti Istennek dicsőségét, arról tanúskodik, hogy Isten hív és szeret – mondta. Buzdított, hogy az épület mérete ne határolja be hitünket és reménységünket, hiszen Isten dolga lesz azt betölteni, Ő pedig felettébb tud cselekedni, mint ahogy mi azt el tudnánk képzelni. Végül imájában megáldotta gyülekezetünk lelkipásztorát, Bálint Gyulát és feleségét.

A délelőtti alkalom közös fotózással ért véget, az épület főbejáratánál. A szünetben szeretetvendégség várta a meghívottakat, ekkor lehetőség volt az imaház termeit körbejárni.

Délután evangélizációs alkalmat tartottunk, tekintettel a meghívott barátokra, szomszédokra, ismerősökre, akik még nem ismerik az Urat. Nagy Péter igehirdetésében arról beszélt, hogy Isten rendelt egy napot, amikor elé kell állnunk, és számot kell adnunk. A Márk 6,45-52 verseit választotta alapigének. Isten látja a mi vesződéseinket, aminek mi sokszor nem látjuk értelmét. Pedig az Istenhez való hűségnek, a neki való szolgálatnak van haszna! Egy napon Isten megjutalmaz! – mondta. Isten kiküld a háborgó tengerre, de nem azért, hogy ott meghaljunk, hanem azért, hogy azon keresztül célba érhessünk. Az elhintett mag meghozta gyümölcsét. Istennek újabb követői támadtak ezen a napon.

Simonfalvi Lajos testvér Efézusi levélből vett idézettel zárta az alkalmat: „Mióta csak hallottam rólatok, nem szűnök meg hálát adni értetek, és azt kérem az Istentől, hogy adja meg nektek a bölcsesség, és a kinyilatkoztatás lelkét… Hogy meglássátok, hogy milyen végtelenül nagy az ő hatalma felettünk.”

A délutáni alkalom áldáskívánással véget ért, de az épületben még késő estig maradtak vendégek. A legtöbb embertől ezt hallottuk: van benne valami, ami vonz, még a kőfalak is árasztják magukból Isten dicsőségét.

Ez volt szívünk vágya, s bár nem érdemeltük ki semmivel, Isten betöltötte a mi szükségünket, az Ő gazdagsága szerint. Egyedül Őt illeti a dicsőség!

2006 decemberi lapszámunkban riportot közöltünk Bálint Gyulával, az EPK Várpalota-Sálem gyülekezetének lelkipásztorával imaházépítésük kapcsán szerzett tapasztalataikról, amelyek mindegyikét Isten valóságos csodái szőtték át. Az imaház elkészült, birtokba vették. Reményem az, hogy lapunk hasábjain egyre gyakrabban szerepelnek majd azok a csodák, amelyeknek az új épület és a Sálem gyülekezet ad otthont. (szerk.)

 

Élő Víz, 2007